Először is nézzük, mit jelent egyáltalán a holisztikus megközelítés?
A kifejezés az ókori görög „hólos” szóból származik, melynek jelentése egész, vagy „holón” – az egész része.
És miért fontos ez?
Mert ezt a kifejezést ma nagyon sokszor halljuk és – helyesen használva – ebből érthetjük meg annak a nézőpontnak a jellegét, amit az integratív medicina képvisel és amiről végülis ez az írás is szól. Ez a fajta megközelítés néhol szemben áll, máshol kiegészíti a modern medicina analitikus szemléletét.
Tehát az integratív, vagy komplementer szemlélet alatt egy olyan holisztikus megközelítést értek, amely a tudományos eredményeken kívül, a beteg embert egészében, természeti, társadalmi, kulturális közegében szemléli, figyelembe veszi értékrendjét, hitrendszerét, akár spirituális beállítottságát is.
A komplementer orvoslás az élő szervezetet egy olyan disszipatív, nyílt rendszernek tekinti, mely állandó kölcsönhatásban van a környezetével.
Szalutogenezis modell és koherencia
Az integratív szemlélet megértésében szerintem fontos fogalom az Aaron Antonovsky (1923-1994) által, a ’80-as években megalkotott „salutogenesis” fogalma, aminek a jelentése „egészségessé válni”.
A szalutogenezis modell alapja a koherencia (görög szó, jelentése „egymással összefüggő”), mely szerint az egészség egy aktív folyamat, dinamikus interakció a környezettel. A koherencia különböző mértékű megbomlása különböző kémiai reakciókat és folyamatokat indít el a szervezetben, aminek következtében a fizikai testben deformitások alakulnak ki (vagyis a betegség).
Tehát egy, a szervezetben zajló biokémiai folyamat esetében, a koherencia hiánya krónikus gyulladásos folyamatokhoz vezet, ennek az eredménye immunológiai rendellenesség lesz, majd lokális hiperaciditás, hipoxiás, vagy toxikus állapot, mely tovább blokkolja a normális biokémiai és élettani folyamatokat, például az adaptációs, regenerációs, önszabályzó képességet, ennek eredménye, hogy például a daganatok kialakulása ellen ható gének kóros működése is megjelenik, melyek nem javítják ki a hibás működést és kialakul egy rosszindulatú daganat.
Ez a folyamat látszólag érthető, logikus és egyértelmű, a modern medicina, például a daganatok tekintetében mégis csak a legutolsó ponton – a hibás géneknél – lép közbe tarápiás megoldásaival.
Patogenezis és protokoll
Az akadémikus orvoslás szemléletét a betegségek kezelésében két alapvető dolog határozza meg, az egyik a patogenetikai szemlélet, a másik pedig a kezelési protokoll.
A patogenetikai szemlélet olyan gondolkodásmód, aminek célja a betegség kialakulásának megértése, majd az ok megszüntetése, amivel maga a betegség is megszűnik (szemben a fentebb említett szalutogenezis fogalmával, ami az emberi egészséget és jólétet támogató tényezőkre összpontosít, nem pedig a betegségeket okozó tényezőkre.)
A másik fontos kifejezés a protokoll, ami a gyógyászati kezelésekre vonatkozó konkrét útmutatást jelent, vagyis a betegségekre van egy kidolgozott eljárás, ami pontosan meghatározza betegség típusonként a terápiát, dózist és rehabilitációt is. A protokollt szakértők állítják össze, a bennük foglalt eljárások pedig a bizonyítékokon alapuló (evidece based) orvoslás követelményei szerint – amennyiben rendelkezésre állnak –, klinikai kísérletek és tanulmányok alapján épülnek fel. A protokollnak vannak előnyei és hátrányai is:
- előnye, hogy biztonságos, minimalizálja a kezelőorvos szubjektív megítéléséből adódó tévedés lehetőségét, igyekszik követni a tudomány fejlődését a protokoll felülvizsgálataikor, valamint lehetővé teszi a gyors döntést, hiszen a kezelőorvosnak nem kell lehetőségeket mérlegelni, amikor megszületik a diagnózis, azonnal rendelkezésére áll a következő lépés a kezelés kapcsán.
- Ugyanakkor a protokoll teljesen személytelen, egyáltalán nem veszi figyelembe a beteg ember egyéni alkatát, környezetét, valamint teljes egészében kihagyja a beteg ember aktív részvételét a saját terápiájában.
Mikor került ki a képből az ember?
Időszámításunk előtt 1800 évvel az emberiség az animizmustól indult, vagyis, hogy minden spirituális, mindennek van szelleme. Később a politeizmussal az Istenek lettek spirituálisak, viszont ők köztünk éltek, a spiritualitás jelen volt a mindennapokban. Még később, időszámításunk kezdete után, a zsidó-keresztény monoteizmussal Isten teremtett mindent, Ő mindenek felett áll és már nincs közöttünk, innentől a spiritualitás egy elvont dolog teljesen különbözik a materiális világunktól és a spiritualitást a papok képviselik és ők döntenek az igazságról is (,vagyis hogy mi igaz és mi nem az).
Ezt követte a deizmus, ami már nem veszi számításba Istent, mint a dolgok teremtőjét, kiinduló pontja az ember és a természet megfigyelése, vagyis minden, ami materiális és ez tökéletes alapot adott a tudományok fejlődéséhez. Kialakul egy új nézőpont, René Descartes leírja, hogy a test és lélek külön állnak, majd Isaac Newton elmondja, hogy az Univerzum egy gép, külön válik test és lélek és a testet is úgy vizsgálják, mint egy gépet, ami a tudomány dolga, a lélek pedig spirituális aspektus, nem tudományos (metafizikai) és az az egyház dolga.
A Darwini evolúciós elmélet (1895) 10 év alatt teljesen elterjedt és megdöntötte a vallás teremtés elméletét. Eközben Johann Gregor Mendel tett egy felfedezést növények keresztezésével – rájött, hogy hogyan működnek a gének, bár nem tudta, hogy azok gének, csak rájött, hogy bizonyos alkotórészek nem keverednek, megőrzik a karakterüket akkor is, amikor egy másik növénnyel keresztezik őket. A tudósok rájöttek hogyan működik az öröklődés és megismerték a kromoszómákat – megértették, hogy DNS és fehérjék alkotják a kromoszómákat, majd 1944-ben rájöttek, hogy az öröklődést a DNS csinálja, nem a fehérje a kromoszómából. Később arra is rájöttek, hogyan működik a DNS kettős spirál. Arra jutottak, hogy az emberi élet teljes egészében biokémiai folyamatokból jön létre. A folyamat további robbanásszerű fejlődésével jutottunk el a mai modern orvostudomány alapjaihoz, mi szerint: az organizmusok olyan biokémiai gépezetek, amelyeket gének irányítanak. A genetikai kódból protein lesz, vagyis az ember ennek a kódnak az eredménye, a jellemző vonásaink előre meg vannak határozva a DNS-ben.
A folyamat természetesen ennél jóval összetettebb, ez mindössze egy rövid és kissé elnagyolt vázlat (tekintettel az irományom jellegére és hosszára), de végeredményben úgy gondolom, hogy ez a folyamat vezetett oda, hogy az emberek többségének a fejében az a „program” fut, hogy:
„Nincs irányításom az egészségem felett, ha a test megbetegszik, akkor a gyógyulást teljes egészében átadom egy külső személynek (az orvosnak), aki jobban tudja felügyelni és irányítani az egészségemet érintő folyamatokat.”
Szóval akkor miért fontos a holisztikus nézőpont és az integratív medicina?
Véleményem szerint az integratív medicina egyik fontos feladata az, hogy az embert visszahozza a gyógyítás folyamatába.
Ennek különösen fontos szerepét látom a krónikus betegségek kezelésében, ahol szemléletmód váltásra lenne szükség, hiszen a modern medicina és az integratív módszerek akár kéz a kézben, egymást támogatva is fejlődhetnének. Ez a klinikai orvoslásban dolgozó orvosok részéről elsősorban nyitottságot igényel, annak a megértését, hogy a beteg nem csupán a gyógyítás folyamatának alanya, hanem aktív szereplője. A másik oldalon egy ilyen integrált gyógyító folyamatban résztvevő szakemberek, akár természetgyógyászok, integratív szemléletű orvosok, vagy éppen ájurvéda szakemberek részéről alapvető elvárás a megfelelő szaktudás és az adott ország törvényinek megfelelően szükséges engedélyekkel való működés, illetve saját határaik szigorú betartása, különös tekintettel arra, hogy mely terápiák igényelnek mindenképpen szakorvosi felügyeletet.
„A jövő orvosa nem gyógyszert ad majd a betegének, hanem felkelti az érdeklődését az emberi test, az étrend és a betegségek oka és megelőzése iránt.” –
Thomas Alva Edison (1847-1931)
Úgy gondolom, hogy a modern orvoslás elképesztő eredményeket ért el számos területen és számtalan fantasztikus gyógyszer és orvosi eszköz áll a modern medicina rendelkezésére, ugyanakkor nem lenne szabad kizárólag ezekre az eszközökre építeni a gyógyítást.
Ha érdekel ki vagyok és mit csinálok, kattints ide:
Ha pedig szeretnél konzultálni velem, kattints ide:
Keress bizalommal!
Namaste,
Felhasznált irodalom:
- Dr. Tamasi József – Természetgyógyászati alapismeretek – Országos Kórházi Főigazgatóság 2022.- 12. oldal
- Henning Saupe, MD – Holistic Cancer Medicine, Integrative Strategies for a New Approach to Health and Healing – Chelsea Green Publishing 2021. – 8-14. oldal 45-59. oldal
- Dr. David Frawley, Dr. Vasant Lad – Gyógynövények ájurvédikus útmutató, Édeasvíz Kiadó 2015.
- Bruce H. Lipton, Ph.D. előadásai