Namaste. Sokszor hallod ezt az üdvözlést, de tudod-e, hogy mit jelent?
Kezdjük azzal, hogy mi történik, amikor találkozol egy másik emberrel? Legtöbbször levonsz bizonyos következtetéseket az illető külső megjelenése alapján, társítasz hozzá néhány tulajdonságot. Milyen a ruhája, milyen autóból szállt ki, mennyire ápolt, milyen a bőrszíne, milyen szimbólumokat visel magán, millió kisebb-nagyobb dolog, amit azonnal látsz….és ez alapján hozol egy ítéletet, hogy vélhetően ki az akivel most találkozol. Ezek az ítéletek pedig lehetnek teljesen tévesek is, hiszen ez nem valós információ a másikról, hanem a Te korábbi tapasztalataid ruhákról, emberekről, szimbólumokról, hajszínről, bőrszínről, illatról, nagyjából bármiről. Ez persze nem jelent rosszat, lehet, hogy kizárólag jót gondolsz, kedvesnek, okosnak, szépnek ítéled a másik embert, a gondolatmenet nem erre irányul, hanem hogy az ítélet – akár pozitív, akár negatív – mennyire valós? Hiszen az emberről ekkor még valójában nem tudsz semmit.
Amikor Indiában, Ázsiában, vagy az indiai diaszpórában bárhol valaki összeteszi a szíve előtt a két kezét és meghajol, azzal – jó esetben – azt fejezi ki, hogy
“nem számít, hogy ki vagy, kedvellek, vagy nem, mi az első benyomásom rólad, meghajlok előtted, mert látom Benned a Teremtő szikráját.”
A szó Namaste – szanszkrit: नमस्ते, úgy is használt mint Namaskar, vagy Namaskaram – tehát egy tiszteletteljes köszöntés, amely a nap bármely szakában használható.
Leggyakrabban egy jellegzetes mozdulat kíséri, amikor két kezünket a mellkasunk előtt, tenyérrel egymás felé fordítva, ujjakkal felfelé összezárjuk és finoman meghajolunk. Ezt a kéztartást egyébként úgy hívjuk, añjali mudrā, és a pózt, amikor ezzel a mudrával egyenesen állunk pranamasana-nak nevezzük.
A Namaskar mögött van egy kis tudomány is.
Erről Sadhguru (indiai jógi és író) oldalán olvastam, ezt osztom meg Veled. Sadhguru beszél róla, hogy a tenyerekben számtalan idegvégződés található melyet a modern tudomány is ismer és a több ezer éves védikus írások is különös jelentőséget tulajdonítanak neki. A jógában ismert mudrák, vagyis ezek a bizonyos kéztartások egy külön tudományt képeznek a jóga tudományán belül. Bizonyos kéztartások hatására az energiák a testünkben képesek átalakulni, egyes területek aktivizálódnak, mások harmonizálódnak. Tehát, amikor a két tenyerünket összeérintjük egy energetikai változás indul el a testünkben és egyfajta egységet fejezünk ki. Azt, hogy valójában mind egyek vagyunk.

Amikor valaki spirituális életet él, vagy mondjuk úgy, hogy önismereti úton jár és dolgozik az energiáival, végez egy bizonyos Sadhana-t (ejtsd: szádana – szanszkrit: साधन – tudatosan és rendszeresen végzett spirituális tevékenység), akkor minden ilyen meghajlásnak jelentősége van.
Amikor összeérinted a két tenyered, így köszöntve a másik embert, akkor adsz a Te energiádból neki, felajánlást teszel és azt üzened:
Nyitott vagyok arra, hogy valójában, ítélkezés nélkül megismerjelek Téged és meghajlok a Benned lévő Isten előtt.
Feel free to reach out!
Namaste,
