Ez az oldal nagyrészt az ájurvédáról szól és mivel ez az ősi gyógymód az én életemet megváltoztatta, úgy döntöttem, hogy a tudást és a tapasztalatokat, amit megszereztem, most átadom azoknak, akik szeretnék az életüket egy harmonikusabb irányba terelni, önismereti úton járnak, valamilyen kihívással küzdenek az egészségükben, vagy csak érdekli őket a jóga életmód. Tehát ez az írás az ájurvédáról szól és az útról, ahogy meg tud változtatni egy életet.
Ájurvédikus barangolásom sok éve kezdődött, bár akkor voltam a legmesszebb az alagút végi fénytől. Picit vissza kell menni az időben, hogy az olvasó is értse hogyan is sétáltam be szisztematikusan ebbe az alagútba, amit a nagyvárosi élet predesztinál és esetemben a versenysport kövezte ki az utat. 6 éves koromtól sportoltam napi rendszerességgel, vagy versenyszerűen. Először úszó, majd később küzdősportoló lettem és maradtam a harmincas éveim közepéig. Ez idő alatt a fizikai teljesítőképességem legjelentősebb részét a sport szolgálatába állítottam és az életem számos területét ennek rendeltem alá. Addig a pontig, amíg egy komolyabb fejsérülés véget nem vetett a végcélba vetett hitnek. A versenyengedélyem bevonása ugyanis lehetetlenné tette, hogy hogy behúzzam az eredményeket, amelyekre annyira vágytam.
Innen indult a lejtő
…mert a cél elveszítése azt eredményezte, hogy az addig szigorúan tartott diétát az edzésekkel együtt elengedtem és megkezdődött menetelésem a kakaóscsigák és előre csomagolt ételek világába. Hamarosan egyre aggasztóbb leleteket kaptam kézhez azok után a vizsgálatok után, amikre azért mentem el, mert híztam, bárhol akár ülve elaludtam napközben, miközben 110 volt a pulzusom és majd kiugrott a szívem. Sorolhatnám a tüneteket, voltak evési rohamaim, fejgörcseim, teljesen kontrollálhatatlanná vált a hőháztartásom, vagy szakadt rólam a víz, vagy megfagytam. Mindeközben egyfolytában allergiás tüneteket produkáltam tejtől, gluténtól, tojástól, vegyszerektől, tartósítószerektől, pollentől. Az orvosok felállítottak különböző diagnózisokat, a Hashimoto-thyreoiditis-tól kezdve, az inzulin rezisztencián át, volt policisztás ovárium szindróma és irritábilis bél szindróma, meg minden féle rémség, amiről mostanában minden orvosi fórumon olvasni lehet. Tudomásul vettem a leletek tartalmát, az viszont nagyon zavart, hogy egy doktor som tudta megmondani, tulajdonképpen, hogy jutottunk ide és hogyan lehet visszatérni egy egészséges állapothoz. 3-4 féle hormon készítményt is szedtem és különböző inzulin és autoimmun diétékat tartottam. A húst igazából sosem szerettem megenni, így a legjobban az zavart, hogy minden orvos a húsevésről próbált meggyőzni, illetve ennek hiányát a panaszokkal összefüggésbe hozták.
Hús és gyógyszer
…ez volt az egyetlen közös a klinikumban kapott javaslatokban. Mindkettő homlok egyenest ellentmond mindennek, amiben hiszek, így megváltásként érkezett az életembe az ájúrvéda először Tamaskó Anett, majd Dimitrij Szkopjicev személyében. Pontosabban ez a történet még messzebbre megy vissza az időben. Ott kezdődött, hogy egy Karácsonykor úgy döntöttem, hogy az eseménytelenül telő napokat feltöltöm olyan tartalommal, ami ad egy kis töltést a testemnek is. Így találtam egy kis óbudai jóga stúdiót, ami nyitva tartott az ünnepek alatt is és egy nagyon kedves oktatót, akinek a stílusa és az óra tartalma egyből magával ragadott. A következő alkalommal az oktató lányt megkérdeztem hol tanult és január első munkanapján meg is kerestem az általa megadott elérhetőségen Kiss Zoltán Nitait. Elmeséltem Neki az első alkalommal, amikor lehetőségem volt személyesen is találkozni vele, hogy sportoló voltam, nem vagyok gyakorlott jógás, de az első jóga óra óta tudom, hogy meg akarom tanulni. Tudni szerettem volna, hogy működik, be akartam építeni az életembe. Nitai pedig mindenben segített és elkezdhettem tanulni a jóga mögött rejlő filozófiát és egyre intenzívebben gyakorolni a jógát.
Így ismertem meg az jóga életmód részeként az ájurvéda ősi filozófiáját.
Sajnos a fizikai állapotom akkorra már súlyosabb volt annál, hogy az akkori segítőim az életmód tanácsokkal jelentős változást tudjanak produkálni, ezért azt javasolták próbáljam tovább vizsgáltatni a lehetséges okokat. 2 évig vizsgáltattam őket. Aztán végül úgy döntöttem elmegyek a korábban már ajánlott orvoshoz, dr. Dmitrij Ivanovics Szkopincevhez. Korábban jobb lett volna, de mint sokan (mivel így szocializálódunk), én is hittem a nyugati orvoslásban és a gyógyszerek segítségében. Én nem vagyok egy sorozatnéző ember, igazából tévét sem nézek, de egyszer láttam egy részt a Dr. House-ból. Na, az volt olyan, mint a konzultáció Dimitrijnél. Körülbelül 10 percig beszélgettünk és másik 10 percig megnyomkodta itt-ott a hasam, megnézte a nyelvem és a pulzusom, megkopogtatta a hátam, nyomkodta a karom és a lábam, igazából kezdtem éppen elveszíteni a bizalmam, hogy mi jöhet ki ebből? Ahhoz voltam szokva, hogy szurkálnak, vért vesznek, utrahangoznak, mindenféle gépekbe fektetnek, aztán hetek múlva sok oldalas leírásokat adnak, amit órákig “guglizok”, hogy megértsem. A nyugati orvoslásban szocializálódott beteg ezt tekinti úgy, hogy valamilyen gyógyító eljárásban vesz részt. Aztán mikor leültetett és elkezdett magyarázni, akkor leesett az állam. Minden féle latin flikk-flakk nélkül, konkrétan elmondta mi zajlott le a szervezetemben, mikor és annak mik voltak a tünetei. Olyan pontossággal ecsetelte, hogy mit éreztem 1 éve és 2 éve, hogy semmi kérdés nem maradt bennem. Vagyis de: a többi orvos hol volt mikor ezeket tanították? A konzultáció végén a doktor úr vázolta, hogy jelen állapotomban semmilyen ambuláns kezeléssel, vagy készítménnyel nem tud segíteni, az egyetlen, vagy inkább az első lépés a kórház és a panchakarma. Kb. 2 héten belül már a siófoki kórházban is találtam magam, mert azt tudtam, hogy több vesztegetni való időm nincs, arról viszont halvány fogalmam sem volt mi az a panchakarma. A doktor úrtól megkérdeztem az elején, hogy mennyi időm lesz majd dolgozni, mit javasol? Azt mondta időm sem lesz dolgozni, meg erőm sem, ez nem wellnesz, szóval kapcsoljam ki az eszközeimet és szóljak mindenkinek, hogy egy nap egyszer, valószínűleg ebédidőben tudnak majd velem beszélni. Ez elég vészjóslóan hangzott, de elfogadtam.
Az ezt követő két hét tényleg nem volt wellnesz.
Sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan nap, amikor úgy megyek egy masszázsra, mint akit nyúzni visznek. A napom 4-5 kezelésből állt, masszázsok, gyógynövényes gőzfürdők, gyógyteák, pirulák, vérnyomás mérés, ghee (tisztított vaj) ivás, gyógytorna, akupunktúra, jóga. Nagyjából ez adott ki egy napot és sok-sok alvás minden pillanatban, amikor nem kellett valamilyen kezelésen lenni. Aztán pedig szépen sorban és remekül felépítve a panchakarma tisztító folyamatai, sorrendben a hánytatás, hashajtás és a beöntések (számomra az 5 tisztító folyamatból ezeket látta szükségesnek a Doktor úr). A testemet az első héten felkészítették a méreganyagok kihajtására, folyamatosan melegen tartottak és a meleg olajos masszázsokkal oldották ki a szövetek közül is a mérgeket. Ennek az lett az eredménye, hogy a testemben keringő méreganyagok folyamatos fáradtságot és a testem minden pontján felbukkanó fájdalmakat okoztak. Alig vártam, hogy elinduljon a méregtelenítés következő szakasza, amikor mindez elkezd kiürülni. A hánytatással kezdődött, ami határozottan megterhel egy amúgy is legyengült betegségekkel terhelt szervezetet. És sajnos nálam nem is hozott túl sok enyhülést, így a mérgek kihajtása folytatódott a másik irányba. A hashajas már sokkal kíméletesebb lefolyású volt és lassan kezdtem úgy érezni, hogy a testem nem csak súlyban lett könnyebb, de annyi felesleges és toxikus anyag távozott, hogy járás közben úgy éreztem bármikor elemelkedhetek a földről annyira megkönnyebbültem. Bár nagyon gyenge és picit megviselt is voltam, elmúlt a hasfeszülés, puffadás, fejfájás és hányinger. Míg nem éreztem meg milyen, ha nem fájnak az ízületeim és a fejem, fel sem tűnt, hogy mennyi kellemetlen érzessél a testemben léteztem addig.
A kórházból hazatérve úgy döntöttem szeretném megtanulni és a lehető legtöbb embernek átadni, hogy a nagyvárosi élet hogyan épít le és hogyan lehet visszaépítkezni a jóga és az ájúrvéda módszereivel.
Az életem minden területe megváltozott (pozitív irányban). Bár egy ideig ugyanaz volt a munkám, a napjaim mégis máshogy teltek. Jóga gyakorlással indítottam a napot amikor csak tehettem és nagyon figyeltem minden ételre és italra, amit beviszek a szervezetembe. Azóta nagyon sokat tanultam az ájurvédáról és a jógáról, sokat utaztam és kerestem a legjobb forrásokat a tudásom bővítéséhez, így a hivatásom is egyre jelentősebben tolódott el a jóga, ájurvéda és egyéb terápiás irányokba, ami bevallom nagy örömmel tölt el. Jó dolog átadni ezeket a tapasztalatokat és a tudást másoknak.
A panchakarma óta rengeteg dolog változott és néhány dolog az életem nélkülözhetetlen részévé vált: például mindig megfigyelem mi történik mikor megeszek valamit, hogy érzem magam tőle, jó-e az nekem? Kialakítottam egy olyan értendet, amiben a lehető legkevesebb a feldolgozott étel és bármi, ami allergizál, meg persze ami megfelel a testípusomnak és az éppen aktuális igényeimnek, környezetemnek, évszaknak, stb. Természetesen továbbra sem eszem húst, és Dimitrij az első orvos, aki megdicsért ezért. Úgy élek, hogy általam ne sérüljön más élet és próbálom mindezt átadni másoknak is.
Úgy gondolom, hogy a jóga és az ájúrvéda többezer éves tudományának van válasza a mai ember legtöbb problémájára és bízom benne, hogy a világ is egyre nyitottabbá válik az ilyen holisztikus szemléltre. Talán éppen egy ilyen írás által, amit pont jó időben olvas egy hasonló helyzetben lévő ember.
Keress bizalommal!
Namaste,
